1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. meglát, észrevesz valakit, valamit (, akinek, aminek ottlétéről nem tudott). pénzt talált az utcán. | keresés után észrevesz, meglát. a régi helyén találta. | tn ▸ valakire talál itt is rám talált a leveled.

2. (tn is ) hozzájut valakihez, valamihez. jó állást talált; valakiben hű barátra talál; nem talál követőkre. | vmely kívánt, keresett lehetőséghez, előnyhöz jut. megoldást talál; nem talál nyugtot. | tn ▸ egymásra találtak | tn ▸ magára talál | tn valamilyen fogadtatásban részesül. elismerésre talált; süket fülekre talált.

3. ▸ vhogyan talál zárva találta a kaput. | ▸ vhol találja magát

4. tn az utat keresve eljut vmely kívánt helyre. végre ide találtam.

5. úgy dob, lő v. üt, hogy a dobás, lövés, ütés valakit, valamit (vmely részén) ér. fején talál valakit. | <dobás, lövés, ütés, ill. ennek eszköze> (vmely részén) megüt valakit, valamit, ill. vmely részébe behatol. fejét találta a golyó. | tn beletalál valamibe. a közepébe talált a célnak.

6. tn <megjegyzés, célzás stb. > rátapint a lényegre, az igazságra. | ▸ találva érzi magát

7. tn <kép, leírás> ráillik valakire, valamire, egyezik vele. | tn nép illik, hozzávaló valakihez. nem talál ehhez ez a dísz.

8. valamilyennek ítél valakit, valamit. alkalmasnak talál valamit; szépnek talál valakit.

9. véletlenül v. váratlanul tesz valamit v. történik vele valami. el találsz esni; vigyázz, mert meg talállak csípni!

[ fgr tőből]

1. az a cselekvés, hogy valaki valamit számít. pontos számítás; a számítás eredménye.

2. számtani műveletek írásban való (el)végzése, ill. ennek írott alakja. megmutatta a számításait.

3. terv(ezés), kilátás valamire. ésszerű számítás szernt; ▸ számításba vesz valakit, valamit ▸ megtalálja a számítását | pejor számító, önző magatartás.

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].